Digitális eszközhasználat kisgyermekkorban. Mire érdemes figyelni szülőként?
Digitális eszközhasználat kisgyermekkorban. Mire érdemes figyelni szülőként?
Napjainkban a digitális eszközök (televízió, telefon, tablet) mindennapjaink részévé váltak, így a kisgyermekek is egyre korábban találkoznak velük. Fontos azonban tudnunk, hogy a 0–3 éves kor különösen érzékeny időszak a gyermekek fejlődése szempontjából.
Ebben az életkorban a gyermekek elsősorban a közvetlen környezetükből, a mozgáson, a játékon, a tapasztalatszerzésen és a felnőttekkel való személyes kapcsolatokon keresztül tanulnak. A túlzott képernyőhasználat háttérbe szoríthatja ezeket a fontos tevékenységeket, és a legtöbb esetben kedvezőtlenül befolyásolhatja többek között a beszédfejlődést, a figyelmet, az alvást és a társas kapcsolatok alakulását és összességében az idegrendszert. A gyermekek idegrendszere ebben a korban még fejlődésben van és a digitális eszközök roncsolhatják a még fejletlen idegrendszert.
Szülőként különösen fontos a tudatos eszközhasználat és a példamutatás, hiszen a gyermekek elsősorban a körülöttük élő felnőttek viselkedését figyelik és utánozzák. Érdemes odafigyelni arra, hogy ne a telefon vagy a televízió legyenek a gyermek megnyugtatásának, étkeztetésének vagy elaltatásának elsődleges eszközei, hanem a valódi emberi kommunikáció.
Mit tehetünk helyette? Meséljünk, énekeljünk, mondókázzunk, játsszunk együtt, menjünk a szabadba, és biztosítsunk lehetőséget a gyermek számára a szabad felfedezésre és a szabad játékra. Rövidtávon sok esetben egyszerűbbnek tűnik az a megoldás, hogy ha a gyermeket leültetjük valamilyen digitális eszköz elé, de hosszútávon negatív hatásai lehetnek. A digitális eszközök itt vannak és jelen vannak az életünkben, de fontos, hogy 3 éves kor alatt nincs szüksége a gyermeknek ezekre az eszközökre. Természetesen kivételt képeznek a közös családi képek nézegetése, vagy a távoli rokonokkal való videóhívás és kapcsolattartás.
Ne feledjük: a kisgyermeknek ebben az életkorban nem egy képernyőre, hanem a közös élményekre, a figyelmünkre és a személyes kapcsolatainkra van a legnagyobb szüksége. A tévé, a telefon és egyéb eszközök nem elégítik ki a gyermek igényeit, nem válaszolni a kérdéseire nem figyelni az érzéseire, és már ilyen kiskorban is kialakulhat a digitális függőség, ha nem figyelünk eléggé. Hogyha mégis megtörténik, akkor ne legyen mindennapos, ne legyen a napi rutin része és végképp ne hagyjuk gyermekünket felügyelet nélkül, pár kattintás, egy félrenyomás és máris nem azt nézi a gyermek, amit elindítottunk neki. Hogyha már mindenképp mese, akkor az történjen együtt, legyen ez családi program, és ami nagyon fontos beszéljük meg, hogy mit láttunk a mesében, miről szólt van-e benne tanulság. Nincs szükség digitális bébiszitterre.
Szülőként különösen fontos a tudatos eszközhasználat és a példamutatás, hiszen a gyermekek elsősorban a körülöttük élő felnőttek viselkedését figyelik és utánozzák. Érdemes odafigyelni arra, hogy ne a telefon vagy a televízió legyenek a gyermek megnyugtatásának, étkeztetésének vagy elaltatásának elsődleges eszközei, hanem a valódi emberi kommunikáció.
Mit tehetünk helyette? Meséljünk, énekeljünk, mondókázzunk, játsszunk együtt, menjünk a szabadba, és biztosítsunk lehetőséget a gyermek számára a szabad felfedezésre és a szabad játékra. Rövidtávon sok esetben egyszerűbbnek tűnik az a megoldás, hogy ha a gyermeket leültetjük valamilyen digitális eszköz elé, de hosszútávon negatív hatásai lehetnek. A digitális eszközök itt vannak és jelen vannak az életünkben, de fontos, hogy 3 éves kor alatt nincs szüksége a gyermeknek ezekre az eszközökre. Természetesen kivételt képeznek a közös családi képek nézegetése, vagy a távoli rokonokkal való videóhívás és kapcsolattartás.
Ne feledjük: a kisgyermeknek ebben az életkorban nem egy képernyőre, hanem a közös élményekre, a figyelmünkre és a személyes kapcsolatainkra van a legnagyobb szüksége. A tévé, a telefon és egyéb eszközök nem elégítik ki a gyermek igényeit, nem válaszolni a kérdéseire nem figyelni az érzéseire, és már ilyen kiskorban is kialakulhat a digitális függőség, ha nem figyelünk eléggé. Hogyha mégis megtörténik, akkor ne legyen mindennapos, ne legyen a napi rutin része és végképp ne hagyjuk gyermekünket felügyelet nélkül, pár kattintás, egy félrenyomás és máris nem azt nézi a gyermek, amit elindítottunk neki. Hogyha már mindenképp mese, akkor az történjen együtt, legyen ez családi program, és ami nagyon fontos beszéljük meg, hogy mit láttunk a mesében, miről szólt van-e benne tanulság. Nincs szükség digitális bébiszitterre.
Szelcsik Anna Hajnalka
kisgyermekgondozó-nevelő